Catch me if you can

Prológus

Mindenki hallott már olyan történetet, ahol a szegény, ártatlan kislány rossz társaságba keveredik és nagy bajt okoz magának és talán még valaki másnak is. Természetesen az ártatlan kislány nem tehet semmiről, hiszen kényszerítették. Viszont a rendőr bácsik elfogják, mire a kislány futva rohan apucihoz és anyucihoz. A szülők persze örülnek, hogy a lányuk "jó útra" tért és természetesen minden követ megmozgatnak, hogy szegény kicsi lányuk ne kerüljön börtönbe. A végén elérik, hogy x hónapra felfüggesztett börtön büntetést kapjon a kislány és mindenki mossa a kezét, mintha jól végezte volna a dolgát. És miért is ne tennék ezt? Hiszen a kicsi lányuk jól van, velük van és velük is marad, mert nem engedik ki többet a "szülői biztos kézből", tovább élik a tökéletes világukat, ahol a kislányból egy elcseszett hercegnőt faragnak, aki majd az unokáinak egy kakaóval a kezében meséli el ezt a történetet... És a rosszfiúk? A rossz társaság? Akik elcsábították a szegény kislányt? Természetesen elnyerik méltó büntetésüket, ugyancsak fiatal életük egyik legmeghatározóbb évét adják. Vagy akár többet is. De kit izgatnak a rosszfiúk, ha a kislány jól van, nem? Hiszen ő a történet főhőse, nem?

 Ebben a történetben nem. Még csak helyet sem kap. Szegény kislány helyett rosszfiú. A rossz társaság. Aki elnyeri méltó büntetését. Vagy mégsem? Mi lenne, ha rossz társaság helyett a "banda" szót használnám? Vagy inkább "maffia"?
Szóval van ez a maffia, ahol a legdurvább dolgok történnek, de még se buktak le még egyszer sem. És ez a főnöknek köszönhető. Bizony, ez a történet a maffia főnökéről szól, a fő rosszfiúról.
Gondolom az már teljesen kiverné a biztosítékot, ha kiderülne, hogy a rosszfiú igazból lány... Pontosan. Egy lány lenne a maffia vezér. Ez már kész őrület, nem igaz?
Akkor ez most bizonyára sokkoló lesz...
A maffia főnöke, én vagyok. Park Cho Hee, és nem létezek.