10. rész
Nincs vissza út...

-Ez nagyszerű, Mi Cha-ya! Betudnál jönni az ügynökségre?
-Hát persze, azonnal indulok!-köszöntem el, majd gyorsan beszaladtam a hálóba és a ruhásszekrényt felrántva elővettem egy szoknyát. Ha már új életet kezdek, öltözhetek másképp is, nem?
-Örülök, hogy jól választottál!-jegyezte meg Sung Min, aki az ajtóból figyelt engem.
-Ha szerinted ez a jó...-dünnyögtem, miközben magamra rángattam egy harisnyát. Felvettem a kissé rövid, combközépig érő A vonalú szoknyámat, majd kivettem egy blúzt... khm, azt a blúzt, amit akkor viseltem, mikor beköltöztünk. A mámorító emléktől és az akkori érintésének az emlékétől megremegett a gyomrom. Imádtam ezt a blúzt, holott koránt sem a legszebb, vagy a legdrágább ruhám volt, de Sung Min tette ilyen csodássá. Ahogy félve rásandítottam egy pillanatra láttam, hogy benne is felmerült a blúzról való emléke, majd gyorsan megfordult és kiviharzott a nappaliba. Elgondolkozva néztem utána, majd észbe kaptam, hogy az igazgató vár rám és gyorsan magamra kaptam a blúzomat. Kirohantam az előszobába és belebújtam a bokacsizmámba, aminek cirka 10 centis sarka volt.
-Így fogsz metrózni?-kérdezte mögülem.
-Hogy máshogy juthatnék el oda?-kérdeztem vissza. Sung Min válasz nélkül vette fel a cipőjét és a kabátját.
-Elviszlek-jelentette ki, mire csak pislogtam.
-Te... Te... Már van jogsid?-kérdeztem döbbenten.
-Mint látod-mondta, miközben felemelt pár kulcsot, ami minden bizonnyal egy kocsihoz tartozott.
-De akkor...-kezdtem volna, de közbe szólt
-Felőlem beszélgethetünk, sőt teázhatunk is, hisz nem engem várnak...
Tudtam, hogy gúnyosan mondja, de még is, a gondolat, hogy vele teázzak és hogy mi történhet utána, elvette az eszemet... Egy pillanatra.
-Igaz, menjünk-karoltam belé, mire ledermedt.
-Tudok egyedül is menni-mosolygott gúnyosan, miközben kirántotta a karját, amitől kicsit elvesztettem az egyensúlyomat.
-Bocsánat, csak a megszokás-dadogtam, mire kitárta az ajtót és engedte, hogy hamarabb kilépjek.
Annyira szeretlek, és olyan jó lenne, ha ezt elmondhatnám!-szenvedtem magamban. Legszívesebben visszafordultam volna hozzá és a nyakába ugrottam volna, de nem lehetett. Ő már örökre leírt engem, pedig én még akartam belőle. Ehelyett csak beültem mellé az anyós ülésre és a szemem sarkából pillantottam rá néha, nehogy észre vegye.
-Megérkeztünk-állította le a motort, majd fejére nyomott egy baseball sapkát és vörös haját próbálta meg a sapka alá tűrni. Hogy teljes legyen az összkép még egy sálat is a szája elé húzott.
-Viccesen nézel ki-jegyeztem meg.
-Lehet, de így legalább nem ismernek fel az emberek-válaszolta komoran-Na, szállj ki!
-Hm?-bambultam el a szeme tanulmányozásában.
-Vagy azt akarod, hogy az irodába is elkísérjelek?
-Ja, nem. Bocsi!-húztam el a szám, és az ajtó kilincséhez nyúltam.
-Hé!-enyhült meg a hangja, mire visszanéztem-Fighthing!
Nem válaszoltam, csak rámosolyogtam, aztán kiszálltam a kocsiból. Az épület bejárata előtt nagyot sóhajtottam, remélve, hogy visszaugorhatok Sung Min mellé a kocsiba, de végül beléptem.
A szokásosnál több ember volt ott, amin egy kicsit elcsodálkoztam. Körül akartam nézni, hogy még egy kicsit húzzam az időt, mielőtt bemegyek Cho igazgatóhoz, de mikor egy lány elég csúnyán nézett rám, meggondoltam magam és inkább kihagytam a "városnéző" ötletemet.
Halkan bekopogtam, mire automatikusan jött a "szabad" válasz és benyitottam.
-Mi Cha-ya!-üdvözölt az igazgató lelkesen, habár alig 20 perccel ezelőtt beszéltem vele... Leültem a felkínált helyre és vártam:-Mi Cha-ya elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért így döntöttél!
-Hát még én-hallottam egy hangot a kanapék felől. A legnagyobb hibám, azon kívül, ami Sung Min-nal történt, hogy sosem nézek körül. Az árvaházban is sokszor volt olyan, hogy nem néztem körül, amikor valakiről pletykáltunk a barátnőimmel. Ennek persze az lett az eredménye, hogy vagy csajbunyóba, vagy az igazgató irodájába kötöttünk ki....
-Eun Hyuk-ah! Ne légy cinikus!-nézett rá rosszallóan.
-Ugyan hyung! Én is örülök neki!
Mellénk lépett, mire egyből meghajoltam.
-Ahjussi! Vagyis Eun Hyuk-ssi!
-Mi?-nevetett az igazgató-Ahjussi?
-Tegnap megtudta a koromat-vont vállat ő.
-Kicsit sokkolt, ugye?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hogyan? Ó, igen-teljesen ledöbbentem a fiútól. Fekete haja ismét szemébe lógott, amitől kissé takarásba került a szeme. Az a csodálatos szeme szinte rabul ejtett... V nyakkivágású pólót viselt, szürkés vászonnadrággal és elegáns bőr cipővel. A szexi nyakkivágásnak köszönhetően láttam a szexi kulcscsontját.
-Mi Cha-szólt az igazgató és ismét hellyel kínált-Szóval alá kell írnod egy szerződést, majd egy beleegyező nyilatkozatot, hogy a cégünkben lehessenek adatok rólad. Itt írd alá!-mutatott a lap aljára egy kipontozott vonalra. Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd kezembe vettem a tollat és aláírtam a papírt. A végén jöttem rá, nincs visszaút.
-Lee Mi Cha! Üdvözlünk a CCM-ben!-nyújtotta kezét, amit egyből megragadtam és egy kicsit meg is hajoltam
-Akkor...-indultam volna ki, de utánam szóltak
-Késésben vagyunk. Először el kéne menned a stábhoz, aztán a fodrászhoz és a sminkeshez is. Utána a borítófotózásra és a bemutatófotózásra.
-Ennyi minden?-kérdeztem döbbenten.
-Innentől kezdve pörgős napi rended lesz-mosolygott az igazgató, majd az ajtó felé terelt bennünket.
-Eun Hyuk-ah, kísérd el Mi Cha-t a stábhoz.
-Rendben. Mehetünk?-nézett rám.
-Igen-bólintottam. Eun Hyuk kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A fiú előttem haladt, hátra sem nézett, hogy jövök-e. Mondjuk elég egyértelmű volt, hiszen a magassarkúm végig kopogott.
-Jól döntöttél-jegyezte meg-Ez Sung Min érdeke, ugye?
-Mi? Dehogy! Pfff... Milyen Sung Min....?
-Aki miatt tegnap pufogtál.
-Ja, hogy az a Sung Min-játszottam meg magam.
-Elég bénán csinálod.
-Mit?
-A hazudozást. Nem is értem, hogy lehetsz színész-jegyezte meg dörmögve. Összeszűkült szemekkel néztem rá.
-Majd meglátod-dünnyögtem alig hallhatóan.
-Hello mindenki!-köszönt úgy általánosságban, majd mindketten meghajoltunk, amint beléptünk a szobába-Ő lesz a női főszereplő!
-Hello! Lee Mi Cha vagyok, kérlek bánjatok velem jól!-mondtam majd újra meghajoltam.
-Mi Cha-ya!-ugrott a nyakamba az egyik sminkes lány, akivel már régebben találkoztunk. Eun Hyuk
-Ó, Hyun Ah! Rendben vagy?- kérdeztem tőle egy kicsit eltolva magamtól.
-Igen-hümmögte-hiányoztál!
-Srácok! Indulnunk kéne a fodrászhoz-lépett mellénk egy srác.
-Igen-bólintottam, majd követtem.
-Egyébként-futott utánam Hyun Ah- Hogy-hogy visszajöttél? Nem az volt, hogy nem akarsz?
-Igazából de... Csak valaki rábeszélt.
-Úúú-csillant fel a szeme, ahogy pletykát vélt felfedezni-Ez a valaki számodra fontos?
-Hát-haboztam, aztán vállat vontam-Úgy is mondhatnánk.
Illedelmesen bemutatkoztam a fodrásznak, aki leültetett egy székre. A levágott hajmennyiség talán a fele volt az eredeti hajamnak. Hosszú, fekete egyenes hajamból, ami nagyjából a hátam közepéig ért, levágták váll alatti, kissé barna hajra, és begöndörítették.
A végeredmény lesokkolt. Nagyon tetszett, talán csak a hosszúságával volt bajom egészen addig, míg észre nem vettem, hogy kerekebbnek tűnik az arcom. Egészen idáig hosszúkás arcom volt, így most örülök, hogy nem.
-Következő-karolt belém a srác és két asztallal arrébb húzott. Az asztalokon dugig sorakoztok mindenféle smincuccok.
-Csukd be a szemed, kérlek!-mondta egy fiatal nő. Engedelmeskedtem neki, és igyekeztem nem ficánkolni, hogy könnyebb dolga legyen. Nagyjából ugyan annyi ideig ültem ott, mint a fodrásznál. És az eredmény most is lesokkolt. Először voltam elégedett a tükörből visszanéző lánnyal.
-Gyerekek! Irány a fotózás!-lökdösött minket a következő terembe, ahol mindenhol reflektorok voltak.
-Először a bemutatkozó fotózást csináljuk, utána meg a borítót, oké?-kérdezte, majd meg sem várva a válaszom belökött egy kisebb szobába, ahol ruhák voltak felaggatva mindenhová. Ami már nem fért el sehol, az a földön végezte. Hirtelen megakadt a szemem egy fehér ruhán, ami hasonlított az álom béli ruhámhoz.
-Ezt...-mutattam a ruhára-Felpróbálhatom?
-Most nincs időnk-mondta a ruhák között kutatva, majd rám nézett. Ujjam még mindig a kiszemelt darabra mutatott, ezért sóhajtva felállt és közelebb jött hozzám. Sóhajtva lehajolt érte a fölre.
-Ezt?-kérdezte, mire szorgosan bólogatni kezdtem-Rendben, de előtte azokat kell felvenned!-mutatott a fogasra.
-Oké-mutattam ujjaimmal is, majd gyorsan beszaladtam a ponyva mögé és lerángattam magamról ruháimat ügyelve a hajamra és a sminkemre.
-Kész vagy?-hallottam türelmetlen hangját
-Mindjárt!-kiáltottam ki. Magamra aggattam a furcsábbnál furcsább ruhákat, majd lassan kiléptem és a tükörbe néztem. Teljesen más ember nézett vissza rám. Egy olyan ember, akiről mindenki azt hiszi, hogy egy idol. Ezek után mindig így fogok kinézni?
-Tudom, mire gondolsz...-mosolygott a nálam idősebb nő-Vajon ki lehet ez a lány? Sokszor fogom látni, ugye? Így akarok kinézni mindennap!
-Hát ami azt illeti...-kezdtem volna bele, mikor bekopogtak.
-Siessetek, mindjárt kezdünk!
-Menjünk dongsaeng!
-Do... dongsaeng?-kérdeztem hüppögve.
-Aha-bólintott lelkesen-Ügyes legyél! És ha végeztetek, gyere vissza unnihoz!
-Unni?-hüppögtem ismét, de valaki belém karolt és a reflektorok elé rángatott.
-Jól van Mi Cha, mivel ez az első fotózásod, türelmes leszek. Próbálj mindent úgy csinálni, ahogy mondom. Rendben?
-Igen.
-Akkor kezdjük!-tapsolt kettőt, mire mindenki tudta, hogy mit kell csinálnia, csak én nem. Ott álltam, mint egy őzike a fényszóró előtt és csak pislogtam.
-Mi Cha, kérlek mozdulj meg!-kiáltotta a fotós ahjussi. Bólintottam, de mást nem csináltam, egyszerűen nem tudtam. És akkor megjelent Sung Min a fotós mögött és egy elég érdekes pózt vett fel. Kis szemöldök ráncolás után rájöttem, hogy mit akar. Leutánoztam a mozdulatát, majd vártam, hogy kattanjon a kamera. Ekkor Sung Min egy másik pózt csinált, amit szintén leutánoztam. Pár beállás után az ahjussi elégedetten tapsolt, majd rám nézett.
-Menj átöltözni!
-Rendben-bólintottam, és visszaszaladtam az öltözőbe.
-Na? Hogy ment?-kérdezte a csaj és egyből belökött a függönyök közé, hogy felvegyem a következő ruhát.
-Hát...-haboztam-Egész jól.
-Ez a lényeg!
-Mikor próbálhatom fel azt a fehér ruhát?-kérdeztem miközben magamra rángattam a fekete bőrgatyát.
-Talán unni, nem?!-csattant mérgesen a hangja.
-Mikor próbálhatom fel azt a fehér ruhát, unni?-javítottam ki magam.
-Majd ha végeztünk a fotózással dongsaeng-hangja elégedetten csengett-Kész vagy?
-Hm... Igen... unni-mondtam furcsállva a szót, hiszen eddig csak engem hívtak így, nekem még soha nem kellett az unnit használnom. Az árvaházban is csak a sunbaet használtam. Óvatosan előjöttem a magassarkú cipőmbe, amit unni kitörő lelkesedéssel fogadott. Sóhajtva kilökött az ajtón, mire mindenki rám nézett. Arcukról próbáltam valamit leolvasni, de úgy tűnt mindenki hozzászokott az ilyen stílusú öltözködéshez. Kivéve egy embert, akit azonnal kiszúrtam a tömegből, ami nem is csoda, hisz elég feltűnő a vörös haja, még a sapka alatt is látszott. Ő eléggé meglepődött, hisz még sosem látott így. Nem tudtam tovább nézni őt, mert valaki ismét belém karolt és újra a reflektorok előtt találtam magam.
-Mi Cha, az előző köröd jól sikerült. Aranyos voltál... A mostani szerelésedhez próbálj szexi lenni.
-Szexi?-kérdeztem vissza.
-Igen-bólogatott és már várta, hogy újabb pózt mutassak. Segítségkérően Sung Min-ra néztem, aki egyből kapcsolt és a lehető legkonzervatívabb szexi pózt mutatta. Mikor oldalra néztem, láttam, hogy pár lány sugdolózik és a fiúra mutogatnak. Rögtön tudtam, hogy mire gondolhatnak, ezért mikor végeztünk az összes képpel, odamentem hozzá.
-Sung Min-ssi!-szólítottam meg mosolyogva és kissé megdöntöttem a fejem-Köszönöm, hogy segítesz!
-Mit csinálsz?-sziszegte fogai közül, aztán körbe nézett-Nem azt mondtad, hogy nem tudsz pózolni?-javította ki magát nevetve.
-Á, ez Sung Min-ssi-nek köszönhető-mosolyogtam rendületlenül.
-Ti mit csináltok?-jött oda Eun Hyuk-Szóval tényleg ismeritek egymást?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Áh, igen-mosolyogtunk tovább-Barátok vagyunk!
-Hmm, értem-bólogatott nem túl meggyőzötten.
-Srácok! Fel kéne venni a drámához is a fotókat-kiáltotta a fotós. Bólogatva elindultam az öltöző felé. Pár másodperccel később éreztem, hogy valaki utánam lépdel. Vállam fölött néztem át és mikor megláttam Eun Hyuk fejét, annyira megijedtem, hogy neki ugrottam a falnak.
-Ilyen ijesztő vagyok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem csak...-mondtam miközben beléptem az öltöző ajtaján. Csodálkozásomra a fiú nem állt meg , hanem engem kikerülve belépett ő is és unnira nézett.
-Noona, mit kell felvennem?
-Itt fogsz öltözni?-kerekedett ki a szemem.
-Ó-bólintott-Elvégre ez egy öltöző.
-Eun Hyuk-ah, a te ruhád itt van. Mi Cha-ya, a tiéd pedig ott-mutogatott- Nekem most ki kell mennem, ti addig öltözzetek át!
-De hát...-szóltam utána, de már csak a hátát láttam.
-Te menj be a ponyva mögé, addig én itt felöltözök-utasított a srác és a kezembe nyomta a ruhát. Miközben magamra erőszakoltam a szűk szoknyát felpillantva a tükörben megláttam Eun Hyuk-ot... Félmeztelenül. Hiába akartam elfordulni, nem ment. Szépen kidolgozott felsőteste rabul ejtette a szememet. Magára vette az ingét, majd a tükör felé fordult. Amilyen gyorsan csak tudtam, megfordultam és saját pólómért nyúltam. Miközben megkerestem rajta a bemenetet, hallottam ahogy a fiú köhint egyet.
-Nem... nem húztad el a függönyt rendesen-krákogta. Egyből csupasz felsőtestem elé kaptam a kezemet.
-Miért nézel még mindig?-kérdeztem a tükörképétől fenyegetően.
-Bocsi-mosolygott perverzen, majd elfordult. Kissé dühös voltam, amiért így látott és még ki is használta, de én is ezt csináltam. Gyorsan felvettem a pólót és az odakészített cipőt.
-Kész vagy?-kérdezte a fiú. Válasz helyett csak elhúztam a függönyt-Kár, pedig szívesen néztelek volna még úgy-vigyorgott, mire fejbe vertem.
-Viselkedj, vagy szólok a nagybátyádnak!
-Oké-tette fel a kezeit védekezően, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem vesz komolyan-Menjünk.
Mikor kiléptünk az ajtón elfogott a pánik. Most mit csináljak? Szememmel Sung Min-t kerestem, de nem láttam sehol. Klassz, lelépett. Most ki fog segíteni? Ijedten néztem a magabiztosan haladó férfira. Jézusom... Ő egy férfi! Mit keresek én egy férfi mellett?
-Mi Cha, kérlek próbálj természetes lenni, mintha tényleg szeretnéd őt.
-Mintha szeretném-ismételtem utána. Az eleje nagyon siralmas volt, csak bambán néztem rá, de utána, mikor a fotós megelégelte a szerencsétlenkedésemet és odaadott egy forgatókönyvet, hogy játsszam el, már egész jól ment. Az egyik résznél oda kellett hozzá hajolnom, mintha meg akarnám csókolni. Karjaimat nyaka köré fontam és alig egy centire a szájától megálltam és vártam, hogy kattanjon a kamera.
-Szép munka volt!-tapsolt mindenki, mikor végeztünk. Amerre csak tudtam meghajoltam, majd tátva maradt a szám. Mit keres itt Taewoon? Ráadásul az egész csapatával?
-Emberek! Megérkezett a SPEED!-kiáltotta egy női hang.
-Rendben! Menjetek az öltözőbe, addig én elintézek valamit-jött oda az öltöztetős unni.
-Hm, rendben-dörmögtem, majd szememet le sem véve az éppen randalírozó fiúcsapatról bementem az öltözőbe. Szomorúan végig simítottam a fehér ruhán, amit nem tudtam felvenni, majd átöltöztem saját ruhámba. Kiléptem az öltörőből immár ezredszerre, de a mai nap folyamán utoljára és Sung Min-t kezdtem keresni. A fiú forgatta fejét, majd tekintete megállapodott rajtam. Félre biccentette a fejét és elmosolyodott. Ez a mosoly... Úgy hiányzott. Annyira jó lett volna tovább nézni, de Taewoon elrángatta őt.
-Mehetünk?-köhécselt mellettem Eun Hyuk.
-Ó-bólintottam. Semmi kedvem nem volt visszamenni Cho igazgatóhoz, inkább tovább néztem volna azt a mosolyt.
-Mi Cha, itt a forgatókönyv!-nyújtott át egy vaskos papír köteget.
-Köszönöm-nyúltam érte két kézzel-Van még mára valami?-kérdeztem reménykedve, de mikor megláttam az igazgató arcát, elszállt minden reményem.
-Mi Cha... El kellene menned egy beszéd gyakorló órára.
-De hát tudok beszélni-nevetgéltem zavartan.
-Persze, nem is arra gondoltam... Csak tudod, nem tudhatjuk, hogy mennyit romlottál az elmúlt fél évben.
-Eh?-jött az értelmes válasz.
-Nem szeretnénk, hogy váratlanul érjen egy adott helyzet.
-Várjunk egy kicsit. Ha jól értem, azért kell elmennem egy logopédushoz, hogy ne érjen váratlanul egy adott helyzet... Mint például ez?
-Nem, ezt nem pont így kell felfognod-szólt közbe Eun Hyuk-Gondolj rá úgy, mint egy egy felmérésre.
-Egy felmérés?-vontam fel a szemöldököm.
-Igen. Azt nézzük meg, hogy még mindig képes vagy makogás nélkül a kamera elé állni-magyarázta, mire az igazgató bólogatni kezdett.
-Cho igazgató, Eun Hyuk-ot nem is színésznek kellett volna küldeni, hanem üzletembernek...-jegyeztem meg, mire mindkettőjükből kitört a nevetés.
-Hát ezért szereted annyira hyung-nézett az idősebbre.
-Végre megértetted-ütögette meg a kezét az igazgató.