Ok Taec Yeon-2PM

Why is this good for you?

1.rész

 Egy buliban mindig találkozik az ember új emberekkel. Ez elkerülhetetlen. Ahogy az is, hogy valaki ne akarjon rámászni az emberre. Az ilyen emberekre van egy tökéletes módszer, amit gyakran szoktam alkalmazni. Mondjuk általában megúszom egy kis szerepléssel, hogy be tudjam bizonyítani, hogy pontosan olyan lány vagyok, mint a többi. És hogy ezt hogyan csinálom? Előadom azokat a tulajdonságokat, amiket a férfiak messze el akarnak kerülni. Kár hogy nem veszik észre, hogy csak azok a lányok nem rendelkeznek ezekkel a számukra. bosszantó tulajdonságokkal, akik annyira naivak és hülyék, hogy azt sem tudják, ki volt Caesar, de aggodalomra semmi ok, hiszen ezek a lányok pont megfelelnek azoknak a férfiaknak, akik rajonganak az ilyen csajokért... Jó esetben egy hétig. Aztán tovább állnak és a következő agyhalott csajt szedik össze.
Szóval ha meghallják a "tudod, hogy a legtöbb pasi ugyanezzel a szöveggel áll az elé a lány elé, akit le akar fektetni?" szöveget és hozzá a megvető tekintetet, egyből menekülőre fogná, és elkönyvelne hülye picsának.
Éppen ezért lepődtem meg, amikor leültem a bárpulthoz és intettem a csaposnak, aki rögtön kiszolgált, majd amikor magamba döntöttem az alkoholt egy kissé nagy lendülettel érkező férfi meglökte a karomat, amiben az italom volt, ami így egyenesen az ölembe lötykölődött. A dühtől beszívott ajkakkal fordulok a férfi felé, aki észre sem vette, hogy mi történt az előbb.
- Elnézést uram! - szólítom meg mézes hangon. Tekintette szemembe fúródik egy pillanatig, aztán felméri testem minden pontját. Idegesen várom míg kibámulja magát és végre képes lesz a mellem helyett az arcomra nézni. Nem kell sokáig várnom, szeme arcomra tapad és olyan intenzíven néz, hogy elfelejtem az ölemnél nedves ruhát. Alaposan végig néz, majd tekintete ajkamnál állapodik meg, és csak most jut eszembe, hogy még mindig harapom alsó ajkamat. Köhögök, hogy oldjam a bennem keletkezett feszültséget és próbálok koncentrálni.
- Az imént meglökött.
- Parancsol?
Hangja mély, erőteljes. Nem is értem mit vártam. Hiszen ő maga is maga az erő. Tekintete kemény és mégis lágy, amit az alkoholnak tudok be. Határozott állkapocs, határozott válltartás, mintha katona lenne. Haja rövidre van nyírva és mégis pont elég hosszú... Egyszerű farmert visel, fekete inggel. Mintha tudná, hogy így is megkaphat bárkit.
- Az előbb, amikor olyan nagy hévvel idejött, meglökött-emelem fel poharamat majd a foltra mutatok. Összehúzott szemekkel figyeli a ruhámat, és mintha megpróbálna elfojtani egy mosolyt.
- Azt hittem, más okból lett nedves a ruhája.
Kikerekedik a szemem, szinte attól tartok, hogy kiesnek a helyükről. Szeretném azt hinni, hogy csak viccel, esetleg, hogy én gondolok túl sokat a dolgokba, de abból ítélve, ahogy néz, ahogyan néz engem, nem hiszem, hogy félreértettem volna.
- Tudja mit? - sóhajtom fáradtan - Nem érdekes. Csak vegye meg az italát és utána menjen innen.
- El is kell hagynom ezt a helyet, vagy elég ha elmegyek a másik végébe? - teszi fel a kérdést szórakozottan. Lehunyom a szemem és igyekszem koncentrálni, hogy lenyugodjon a légzésem. Nagyon közel állok ahhoz, hogy az arcába lendítsem azt, ami még megmaradt a pohárban... És utána a poharat is rádobnám.
És ha ez nem lenne elég, a férfi csak elégedett vigyorral bámul engem. Élvezi. Nagyon élvezi.
- Csináljon amit akar, engem nem érdekel - vonom meg a vállamat közömbösséget színlelve majd felhörpintem a borzalmasan keserű alkoholt. Leugrok a bárszékről és hálát adok, hogy nem vesztettem el az egyensúlyomat, így olyan méltóságteljes tudok távozni, ahogy csak a nedves szoknyám engedi.
Egyenesen a női mosdó felé veszem az irányt, hogy szégyen szemre a kézszárító alatt megszáríthassam annyira a szoknyát, hogy ne látszódjon a folt. A tükör előtt állva megrökönyödök magamon. De főként azon, hogy lehet egy szoknya ennyire rövid és hogy vehettem fel ezt a strasszkővel kirakott platformos magassarkút. Mert az oké, hogy otthon még jó ötletnek tűnt, de mostanra teljesen más lett a helyzet.
És mégis sikerül kijutnom anélkül, hogy folyamatosan cibálnám a szoknya alját, hogy többet takarjon. Frufrumat oldalra simítom és elindulok a táncparkettre. Mint ahogy a legtöbb bulin lenni szokott, nem sokáig táncoltam egyedül, két perc sem telt el és már is egy férfi karolta át a derekamat. Igyekeztem távolabb húzódni tőle anélkül, hogy fel tudja fogni, hogy mit nem akarok tőle. És konkrétan senki mástól sem. Eszembe jutott az az este, amikor még a gimi utolsó napjaiban átjött hozzám a barátom, amikor a szüleim nem voltak otthon. Tudtam, hogy mit akar, és előre megmondhattam volna neki, hogy nem akarok tőle semmit, de képtelen voltam, mert féltem, hogy megbántom. Ezért inkább hagytam, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy az ágyamban fekve hajolt felém és kérte, hogy emeljem meg a csípőm, hogy le tudja venni a nadrágomat. Erre szem forgatva annyit mondtam, hogy ha annyira akarod, csináld te. Na jó, lehet, hogy azt is hozzá tettem, hogy nem akarok lefeküdni vele, mert kicsinyesnek tartom. Meg talán, hogy fél perce van, hogy felöltözzön és eltakarodjon a házból... De ezen kívül semmit. Nem tudom miért volt úgy oda.
És miután felidézem magamban a "majdnem elvette a szüzességem egy olyan fiú, akinek már a nevére sem emlékszem" sztorit, észreveszem, hogy valaki figyel. Nyakamat nyújtogatva keresem azt, aki úgy bámul, hogy már szinte lyukas a testem és tekintetem megállapodik a bárpultos fickón. Ajka mosolyra húzódik, mikor találkozott tekintetünk.
Az eszem megáll. Én itt küzdök, hogy ne jöjjön hozzám túl közel, ő pedig egyszerűen csak kinevet. Kineveti ahogy szenvedek. Mert valószínűleg pontosan látszik rajtam, hogy mennyire nincs kedvem táncolni. És mégis... Annyira bosszant a mosolya, hogy taktikát váltok, és az előttem álló srác kezét a derekamra vezetem, hagyom, hogy átöleljen. Közben saját karomat nyaka köré fonom, hogy közelebb tudjak bújni hozzá. Igyekszem csábos pillantásokkal nézni, és ettől még szorosabban ölel. Igyekszem nem fintorogni, mikor csípőjéhez ránt, hogy teljesen összesimuljunk. A zene ütemére mozgat és ez az egész lehetne nagyon erotikus, ha nem azzal lennék elfoglalva, hogy a bárpultos srácot keresem tekintetemmel. A srác észreveszi, hogy nem figyelek oda, ezért megforgat, hogy neki háttal álljak. Dörgölőzik hozzám, ami biztos tetszene a többi lánynak, de nekem nem jön be. Hányinger kerülget, miközben érzem, hogy nincs túlságosan nyugalmi állapotban. Már éppen azon vagyok, hogy belekönyökölök a hasába, amikor egy kéz nyúlik ki felém. Gondolkodás nélkül megragadom, hagyom, hogy közel húzzon magához. Kezét hátam közepén nyugtatja és kicsit közelebb hajol a fülemhez.
- Gondoltam segítségre van szüksége.
Ekkor felnézek, látom, hogy a bárpultos srác mosolyog rám. Legszívesebben szem forgatva ellöktem volna magamtól, de tudtam, hogy a másik fiú még mindig engem bámul... És azért sem, mert furcsa mód valahogy jó érzés volt, hogy a karjában tart.
- Rosszul gondolta.
- Valóban? - vonja fel íves szemöldökét - Akkor ez azt jelenti, hogy ismét elküld?
- Azt - vágom rá kapásból. Elenged és hátrál pár lépést. Rá akarok vigyorogni, meg akarom neki mondani, hogy nincs rá szükségem, de nem tudom megtenni. A férfi felém nyújtja a kezét.
- Akkor felkérhetem egy táncra?
A szám valahol a padlón hever annyira meglepődtem. Alig tudok magamból kiadni bármiféle hangot. Várakozóan néz rám, mire érzem, hogy elpirulok. A filmekben ilyenkor szokott jönni az a rész, hogy a zene hirtelen átvált egy halk, összebújós számhoz, de mivel ez nem egy film, természetesen nem jött össze. Sőt... Egy nagyon pörgős szám következik és ahelyett, hogy megfognám a kezét, belekapaszkodok a vállába. Vigyorogva öleli át a hátamat és kicsit közelebb húz magához. Igyekszem nem túl közel kerülni hozzá és igyekszem nem élvezni, hogy karja milyen hőséget áraszt, milyen biztonságot.
- Hogy hívnak, hercegnő?
- Hercegnő? - kérdezek vissza és alig bírom visszafogni magam, hogy fel ne horkantsak.
- Miért? Úgy viselkedsz, nem?
- Akkor téged a viselkedésed alapján hívhatnálak....
- Na-na! Vigyázzunk a szavakra, hercegnő! Kiskorúak is vannak itt.
Ingerülten sóhajtok, ami furcsa tekintve, hogy nem szoktam ennyire könnyen dühbe gurulni. Vigyorogva néz rám, láthatóan élvezi, ahogy mérgemben kipirul az arcom. Még közelebb húzott magához és lassan kezdett mozogni velem, miközben fények villogtak mélybarna szemében.
Lila.
Kék.
Zöld.
Sárga.
Folyamatosan ismétlődik, a zene egyre hangosabbá válik, a szívverésem kezdi felvenni a ritmust, egyre gyorsabban dübörög, miközben még mindig ölel engem ez az ismeretlen fickó és egyre nehezebben veszem a levegőt. Szaggatottan lélegzik ő is, a hatalmas zajban mégis meghallom heves szívverését. Fülemhez hajol, lehelete csiklandozza a nyakamat.
- Hogy hívnak, hercegnő?
Úgy gondoltam, ha már ő közelebb hajolhat, akkor én is. A magassarkúban próbálok lábujjhegyre állni, hogy én is fülébe súghassak. Gyenge próbálkozás, de mikor elvesztem az egyensúlyomat és majdnem hátraesek, a férfi szorosabban ölel magához és kicsit megemel, szinte lebegek a karjai között.
- Soon Yi vagyok.
- Soon Yi? Tetszik...
- Örülök neki - suttogom rekedten, mert még mindig szorosan tart magához és így elkerülhetetlen, hogy ne érezzem meg, hogy mennyire izmos teste van. Ami ugye nem lenne baj, ha cserébe ő nem érezné az én kissé elernyedt testemet, ami szinte azért kiállt, hogy edzek egy kicsit... vagy sokat.
- Az én nevem nem érdekel? - kérdezi, miközben még szorosabban tart.
- Lehetek őszinte?
- Ha az őszinte nem valami kedves, akkor inkább ne.
Mély hangja simogatja füleimet, és azt hiszem egy kicsit a szívemet is. Erre a gondolatra összerándulok.
Nem. Egy vadidegen férfi, akinek még csak a nevét se tudom, nem válthat ki ilyen hatást belőlem. Egy olyan férfi, aki leöntött a saját piámmal, egy olyan férfi, aki folyton kinevet, egy olyan férfi, aki imád feldühíteni, nem lehetséges, hogy tényleg jól érezzem vele magamat. Nem lehet. De lehetne... 
Óvatosan lecsúsztat magáról a földre, testünk dörzsöli a másikat, és enyhén megremeg a térdem, amikor megtámaszkodom a mellkasán. Ó, hogy az a....
Kezem alatt gyorsan emelkedik és süllyed a mellkasa, szíve hevesen ver, annyira gyorsan és nagyot dobban, hogy olyan érzésem van, mintha a tenyeremben tartanám a szívét. Izmai megfeszülnek az ujjaim alatt, az előbb is éreztem, de most sokkal jobban érzem, és hirtelen felötlik bennem a vágy, hogy látni is szeretném. Kezemet lejjebb viszem, mire még nehezebben veszi a levegőt, szinte zihál.
- Megcsókolhatlak, hercegnő? - kérdése halk, és a zene is tompítja, de így is tisztán érthető.
- Nem is tudom... - húzom el a számat, a testem igent ordít, az agyam nemet suttog. És akármennyire ordít a test, az agy suttogása mindig erősebb. Így hát kijátszom a tökéletes módszert, amit mindig végső esetre tartogatok. Kihúzom magam és hátradöntöm a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Van pár feltételem... - kezdem a színészkedést, mire felvonja a szemét - Nálam egy férfi 180 centitől kezdődik.
- 185 - bólint, mintha fejben pipálná ki a dolgokat.
- Jó lenne, ha 3-4 évvel idősebb lenne nálam.
- Hány éves vagy, hercegnő?
- Micsoda kérdés ez?! - tettetett felháborodással nézek rá.
- Rendben, én 27 vagyok - biccent még mindig vágyakozó tekintettel. Ha 27, akkor az azt jelenti, hogy pont 4 évvel idősebb nálam.
- És elfogadsz akkor is, ha hisztis leszek? - kérdezem, de vigyorából ítélve, inkább azt kellett volna megkérdeznem, hogy nyugodt állapotomban elfogad-e - Megígéred, hogy nem csak kihasználsz? Hogy komolyan gondolod velem? Hogy nem csak egy pont vagyok a listádon? Hogy soha nem bántasz meg?
Vár pár pillanatot, valószínűleg mérlegeli a választ és meglepődök, hogy ennyi ideig tart kigondolnia, hogy hogyan meneküljön el előlem. Aztán még jobban megdöbbent a válaszával.
- Igen... - elakadó lélegzettel figyelek és látom, hogy közelebb hajol. Már-már szinte elhiszem, amit mond, sőt majdhogynem megbízok benne, amikor az agyam felháborodott tiltakozásba kezd. Melyik férfi mondana ilyet, egy dilis csajnak? Na? Hát persze, hogy az, aki meg akarja szerezni a lányt egy éjszakára. De engem nem fog megkapni, én ennél többet érdemlek. Jobbat.
Hagyom, hogy olyan közel kerüljön hozzám, hogy szinte súrolja az ajkamat, amikor halkan, alig hallható hangon, mégis teljes meggyőződéssel az ajkaira súgom:
- Hazudsz!